Vasárnap este, apuka felszáll a villamosra három lányával, akik 8 és 12 közötti korúak lehetettek és a kb. 4-5 éves egyetlen fiúcsemetéjével.

A négy gyerek együtt jó nagy zajt csapott, bár engem nem zavartak, és legalább tanultam tőlük új kő-papír-olló fogásokat. Apuka viszont folyton fegyelmezte őket, és akárhányszor rászólt a lányaira, mindig jó hangosan kimondta a nevüket: - Bogi, Bea, Blanka! Leszállásra is teljes névsor-olvasással buzdította őket. Érezhetően büszke volt arra, hogy össze tudtak hozni három "B" betűs nevet. Nem is baj ez, csak szegény fiút sajnáltam, aki mindig kimaradt a szórásból. Biztos Andrisnak hívták...