A korkérdés mint körkérdés. ;) Nemrég, a szokásos, évi, rendes lignanoi nyaralásom alkalmával jobb dolgom nem lévén, éjszaka lesétáltam a tengerpartra. Nem volt ebben semmi szokatlan, félelmetesnek pedig igazán nem nevezhető, mivel részemről az ilyen kiruccanások az idén mindennaposnak voltak mondhatóak, és mint ismeretes, a meleg, mediterrán éjszakákon pedig mindennek nevezhető egy üdülőváros partszakasza, csak kihaltnak nem. Végigdobtam magam egy nyugágyon, majd egy ideig unottan hallgattam a tenger moraját, mire végre megszólalt a mobilom. Néhány perc múlva nagy sóhajjal készültem letenni a telefont, ám még fel sem emeltem az ujjam a piros gombról, amikor öt srác kért engedélyt arra, hogy lehuppanjon körém, illetve mellém - ki hol talál helyet alapon. Felültem, és végigszemléltem őket. Fiatalok voltak, némelyik még jóképűnek is mondható, de valójában nem őket néztem, hanem a nyugágyrengeteget kezdtem el figyelni. Sok lány volt kint akkor, ki egyedül mint én, ki többedmagával. Sok időt nem hagytak arra, hogy megtárgyaljam magammal, vajon miért pont engem szemeltek ki, mint lehetséges némbert, akit továbbcipelnek egy buliba, vagy többe, mert azonnal beszélni kezdtek, természetesen mind az öten egyszerre. Kiderült, hogy a legfiatalabb közülük tizenhét, a legidősebb huszonnégy éves volt. Udvariasak voltak, kedvesek, nem a szakadt fajta egyik sem. Azonnal megkérdezték, van-e férjem, és nemleges válasz hallatán még szélesebb vigyorral folytatták a cseverészést. Megpróbálták kitalálni a koromat, és amikor a felfelé licitben még a huszonnyolc hallatán is harsány kacajban törtem ki, hirtelen elhallgattak, és szószólójuk - a huszonnégy éves-, azt hiszem talán Adriano-nak hívták (vannak véletlenek?), közölte, hogy ne játsszak velük, mert annál több biztos nem lehetek. A telihold fényének jótékony hatása. Még néhány percet hagytam nekik arra, hogy próbáljanak beszélgetni velem és legyezgessék az egomat, majd mondván, hogy várnak rám - és ez így is volt, a bejárat előtt toporgott a fél család - feltápászkodtam, és a kapu felé indultam. Kedves ismerőseim tudják, hogy az említett kornál sajnos többet éltem már meg, azt pedig én tudom, hogy az egész estében a néhány perces hívás volt a számomra a legfontosabb, a legkellemesebb, és nem azért nem mentem a srácokkal egy fél lépést sem semmilyen buliba, mert fiatalabbak mint én. Nemes egyszerűséggel azért, mert nem érdekeltek. Az egész estében az az egyetlen hívás érdekelt, ezért odaléphetett volna hozzám Banderas - ide mindenki helyettesítse be a számára megfelelő nevet - is húsz évvel fiatalabb kiadásban, néhány másodperces spontán nyálcsorgatáson túl egyebet nem váltott volna ki belőlem. Tehát az írásban említett párocskának sem kor-problémája volt, hanem egész egyszerűen annyira nagyon mégsem jöttek be egymásnak. Szerintem, csakis szerintem. Az viszont igaz, hogy harmincon túl, ilyen szituációból ügyesebben vágja ki magát az, akinek van a korához való esze is.