Az utca nyelve

Tinilány mesélte tinilány barátnőjének az utcán:

Én magas nem vagyok lévén nem értem fel a polcot.

Vajon mi lehetett a polcon? A nyelvtan tankönyv?

Észrevettétek már, hogy a gyerekek átalában úgy barchobáznak, hogy alapvetően csak állatokat találnak ki és szintén alapvetően feltételezik a másik feladványáról, hogy az is állatot takar? Náluk az első kérdés általában nem az, hogy "Tárgy?" "Élőlény?" vagy "Fogalom?", hanem rögtön az, hogy "Négy lába van?" vagy "Erdőben él?"

Ez is egy ilyen eset volt. Az orvosi rendelőben barchobázott egy kb. négy éves kislány, a kb. öt éves bátyjával. A szüleik természetesen jelen voltak.

- Kitaláltam - jelentette ki a fiú.

- Négy lába van? - kérdezte a kislány.

- Igen - vágra rá a bátyja, és máris negyedelve a kör további izgalmát, folytatta - Annyit segíte, hogy sárga.

- ZSIRÁF - asszociált vadul a kiscsaj, nem korlátozva magát a rákérdezés tilalma által.

- Nem - nevette ki a srác, mire válaszul húga elszontyolodott.

- Kérdezz rá a méretére - segített be anyuka.

- Van mérete? -tette fel a kérdést lánya. Anyuka valószínű nem erre gondolt, de ez így volt aranyos. Ez volt a kedvenc mondatom a játékból.

- Egy vaddisznónál nagyobb? - mutatott példát az anya a hasznosabb méretre vonatkozó kérdésekre.

- Igen.

- Egy szarvasnál nagyobb - kérdezett a kislány most már elkapva a fonalat.

- Igen.

- Akkor ZSIRÁF - erőltette még egyszer az előző jelöltet.

- Mondom, hogy nem. Szabad a gazda?

- Igen!

Ennél a pontnál izgultam, én sem tudtam szarvasnál nagyobb állatot, sárgát.

- Oroszlán - érkezett a(z engem legalábbis) meglepő megfejtést.

A kérdezői oldal rögtön tiltakozásba kezdett, de a támadási pont nem a méret volt, amire én gondoltam:

- AZ OROSZLÁN NEM IS SÁRGA!!!

- De sárga!

- Az drappos - mondta anyuka, aki korából és neméből adódóan biztos tisztában volt a bézs és májva és hasonló árnyalatok mibenlétével is, és ezért jól össze tudott zavarni egy alapszínekkel operáló barchobát.

- Az is sárga - jelentette ki tárgyilagosan a fiú. (Remélem, ha felnő majd ő is beleszól a bézs és mályva, stb. színek köznyelvi használata elleni harcba)

- De a sörénye nem sárga - játszotta ki húga az utolsó ütőkártyáját is.

- Úgy van kicsim! Miért nem kérdeztél rá a sörényére? - zárta az anya a vitát, úgy, amivel rajtam kívül látszólag senkinek nem volt problémája.

Azért örülök, hogy én nem tőle tanultam barchobázni.

Kínai büfében:

Néni: Ez mi?
Eladó: Szecuáni cirke, kicit cipősz!
Néni: Tökfőzelék nincs?
Eladó: Nem cipősz?

Ők a vendégek, mi ismerjük az övékét. Ők nem a mienket. Egy néni volt a kiskövet. Két üzlet helyiséggel odébb van egy főzelékes.

Én imádom mindkettőt. Ehhez persze ismerem is mindkettőt!

Balaton parti mólón történt, vasárnap délután. Az ember a szárazföld felől vitte sétálni a csemetéjét. Az állat a víz felől. Az állat kacsa volt. Több csemétéje is volt. Aprók és pelyhesek. A nagyjából három éves embercsemete így foglalta őket össze:

- Kiskacsák és az anyukájuk...meg az apukájuk...

A gyermek apja hirtelen elbizonytalonodott. A kifejlett kacsák száma azonba újraszámlálás után is egy maradt, így élt a szülői korrekciós jogával.

- Vagy az anyukájuk vagy az apukájuk. A kettő egyszerre nem lehet.

A kisgyerek pislogott párat.

- Értem...akkor az anyukájuk...

Az apa megkönnyebbült, de gyermeke folytatta.

- ...és az apukájuk.

Nem lesz könnyű dolga az apának a biológia háziknál, ha az utód így folytatja, de még ne mondjunk le a megkönnyebbítő "B" magyarázatról sem: talán csak beleszámolta a tükörképet is. Hiszen senki nem kérdezte meg tőle, hogy hány kacsát lát összesen.

Két ötvenes nő ült egymással szemben a villamoson. Csak az egyik beszélt. A másik kifelé bámult az ablakon.

Olvastam a "pletykalapomban", hogy Gesztesi, amióta Klaudiával szakított, falja a nőket. Kivett egy szobát, valahol a Duna parton, minden este fut, és közben egyszer megismerkedett valakivel. Csinos a nő, nem mondom, hogy nem, de szerintem Klaudiával illetek ők össze igazán, de valami elképesztően. Nem gondolod?

A másik ennyit fűzött hozzá:

- Bassza meg, esik az eső!

Kifinomult, úrias embernek látszott. Nem is értettem, hogy miért utazik péntek délután a hetesen. Dékános arcberendezkedése volt, komoly szemüvegkerete, szürke szövetkabátja és francia sapkája, féloldalasan a fejébe húzva. Negyven felett járt, pont, mint a hölgytársasága, aki felé teljes testével fordult. A nő így is az oldalát tartotta felé, és inkább maga elé bámult, mint hogy akár egyszer is őrá nézett volna. A férfi csak beszélt hozzá:

- Te nem ismered Müller Pétert? Pedig egyszer mindenkinek meg kell ismernie őt, nagyon érdekes könyvei vannak és feletébb sajátos személete a világunkról, és ezt kitűnő előadói stílusban tudja vázolni, mind a könyveiben, mind az előadásain. Ajánlom Neked, hogy egyszer ülj be egy előadására. Nem garantálhatom, hogy elsőre tetszeni fog. Nem mindig jön át rögtön az, amit mond. Lehet, hogy amikor hazamész, akkor érted meg, hogy mit is hallottál. Megértem, ha elsőre nem akarod vállalni, de adhatok Neked kölcsön egy-két könyvet, mielőtt élőben hallgatod meg őt, de van még jobb ötlem is. Vasárnap délután lesz vele az egyik TV csatornán egy beszélgetős műsor. Úgy kaphatnál belőle egy kis ízelítőt és el tudnád dönteni, hogy szeretnél-e többet olvasni, hallani tőle.

A férfi egy levegővel beszélt, de komotosan, modoros hangljetéssel, és hadásvadászan. A nő visszajelzések nélkül hallgatta, majd végül ennyit mondott:

- Én inkább Forma 1-et nézek.

Három "rosszul szituált" 11-12 éves lány beszélget a villamoson:

- Otthon lesz az, akihez megyünk?

(Vajon melyik lenne számukra az ideálisabb válasz? Mert pont úgy viselkedtek, mint akik tudnák hasznosítani azt, ha nem lenne otthon.)

(Előszó: Abban a pillanatban, hogy eldöntöttem, hogy írok róluk, úgy döntöttem, hogy utcakölyköknek fogom őket kategorizálni. Nem biztos, hogy azok.)

Hangosak voltak és harsányak, csinálták a fesztivált. Életkoruk kb. 9-10 év. Háttal ültem nekik a villamoson, és inkább csak hallottam őket.

Egyikük kikiáltott az ablakon a mozgásban lévő villamosból egy hasonló korú társának, aki egy saroknyira támasztotta a falat két lánnyal. 

- Ván tüzed?

Felmerült bennem a kérdés, hogy: - És ha vaaaan? -Akkor a feladat villámgyorsan előkeresni és bedobni az ablakon? Vagy netán emberünk leszáll csak ezért és visszasétál egy megállót és bebizonyítja, hogy talán mégis jobb felnőttkorban cigizni, amikor van pénzed gyújtósra és fenntartás nélkül adnak Neked a boltban?

Nem derült ki. A válaszra azért kíváncsi lettem volna, mert a "szápd ki a dákomat!" felkiáltást váltotta ki a kiccsávóból. Ismét felmerült egy kérdés: - Pontosan mit is belőle? - Bár lehet, hogy csak alábecsülöm a koraérettségét, és oktalan a kérdés...

Miután se tűz nem lett, se dákószápás, csokiosztásba kezdtek a srácok. (A mai bevétel?)

- egy Neked, egy nekem...

[...]

- Nálam már van három tejcsokis meg két fehárcsokis. Várjunk csak...ez mi? É-é-ét...az van rá írva, hogy é-t-csok-ki. Mi lehet ez? Nálad is van ilyen?

(úgy látszik ez nem olyan gyakori szó a fel"nevelő" környezetben, mint a dákószápás...)

Ennél a pontnál már "elégedetten"(?) zártam is volna be a mentális jegyzettömbömet agyban, de ekkor rátették a koronát.

Az egyikük, szerintem a tüzes, leszállt a következő megállónál, és az ajtóval szemben a korlátra támaszkodott. A másik az ablakból figyelte.

- Mikó szájják vissza? - kérdezte a leszálló

- Májd, há kiáltom, hogy MOST!

Csöngetett a villamos, az ajtók záródni készültek, kb. másfél másodperc fáziskésés, túl sok, MOST kiálltás! 

5 másodperccel később:

- Fússá le egy megállót, háljon meg ányá, fússá le egy megállót!

Ha ez két megállóval előbb történik, akkor naivan még mindig arra böknék szavazáskor, hogy minden tíz éves ismeri az étcsokit. Most viszont még azt is megláttam bónuszként, hogy milyen, amikor a nyelvtan kettes (...az én ányám, a Te ányám, tezsvérjemmel csák ányá...) találkozik a "haljon meg anyád!" az étcsokinál hasznosabb kifejezésével. Belegondoljunk, hogy hangzana ez a behelyettesítés hasonló kifejezésekkel?

Frissen avatott diszkópár egymás ölében az éjszakain:

- Hány éves is vagy - kérdezi a lány.

- Huszonöt - feleli a srác.

- Akkor Te vagy a rekordom!

- Most mondjam, hogy nekem is Te?

(A lány harmincegy volt, mint megtudtam.)

- Viszont én harminc feletti sráccal akarok járni tartósabban. - vezette be a drámai fordulatot a női oldal.

- Miért? - kérdezi az új partnere.

- Mert azok már kiélték magukat.

- Nem kell ahhoz harminc évesnek lenni. Elég a huszonhat-huszonhét is! - védekezik a srác.

(Mintha arról vitatkoznának, hogy mikor érik a barack és mikor az eper.)

- Az az egy-két év már mit számít a huszonöthöz képest?

(Nem, mint a harmincat a huszonkilenctől elválasztó fényévek...)

- És miért pont engem választottál - szakította meg cinkos kérdésével a kényes hallgatást a lány.

- Úgy érted, hogy a barátnőid közül miért pont hozzád mentem oda?

- Inkább úgy az egész diszkóból, a sok lány közül...

- Mert fiatalabbnak hittelek - érkezik az őszinte válasz.

(A harminc felettiek biztos kivágták volna magukat...)

Vasárnap este, apuka felszáll a villamosra három lányával, akik 8 és 12 közötti korúak lehetettek és a kb. 4-5 éves egyetlen fiúcsemetéjével.

A négy gyerek együtt jó nagy zajt csapott, bár engem nem zavartak, és legalább tanultam tőlük új kő-papír-olló fogásokat. Apuka viszont folyton fegyelmezte őket, és akárhányszor rászólt a lányaira, mindig jó hangosan kimondta a nevüket: - Bogi, Bea, Blanka! Leszállásra is teljes névsor-olvasással buzdította őket. Érezhetően büszke volt arra, hogy össze tudtak hozni három "B" betűs nevet. Nem is baj ez, csak szegény fiút sajnáltam, aki mindig kimaradt a szórásból. Biztos Andrisnak hívták...

Ötvenes barátnők a közértben:

- és beadtam magamnak a H1N1-et is meg az infulenzát...

Fontos is, hogy a vakmerőség párosuljon az önállósággal!

Két hatvanas férfi beszélgetett a helyijáraton. Ennél a résznél kapcsolodtam be:

- ...és azzal, hogy minden este csak citromos teát iszom, megspórolok három-négyszáz forintot. Meg ugye a másikkal megint három-négyszázat...

- Az már megvan egy ötszázas! - számolta ki gyorsan a partnere.

- Náám! Egy ázeres! - javította ki az eredeti szerző.

Szöveges feladat: Hogy lehet spórolni hat-hétszáz forintot?

Szombat délelőtti családi bevásárlás. A kb. hat éves fiú megragadja az apja kabátujját és rángatni kezdi:

- Apu, apu, menjünk át a túl oldalra. Ott a gyrospite!!!

Így megy ez, amióta a globalizáció betört a gasztronómiába. Néha összekeverjük, hogy mi a görög, mi az amerikai"...

Újabb telefonbeszélgetés részlet. Ezúttal BKV megállóból. A srác a szakítását mesélte valakinek a vonalban:

És szidott. Minden bokornak elhívott...

Kicsi vagyok ahhoz, hogy ezt kommenteljem. Magáért beszél.

Áthaladó gyalogos csipetnyi telefonbeszélgetés-részlete, a hátam mögül, miközben épp kaputelefon mögött cidrizek a beengedésre várva:

"Még mindig nálam van a mackótestvéred..."

Kevint Smith-t jobban szeretem, mint Disney-t, a "fajtalan erotika" előbb jutott eszembe...

Egy száz kiló felettire kigyúrt, nagy darab srác a kondiban leül a padra egy keményen edző vékony, fiatal lány mellé, és mesélni kezd:

- Nagyon fáj a lábam. Egy év kihagyás után most lábaztam először.

Körülbelül húsz perc múlva hallottam őt újra, regélni félismerőseinek, ugyanolyan történelmien, komoly hozzáállással mint az előbb.

- ...igazából sosem lábaztam, most kezdtem, ez az első alkalom.

Rá öt percre megint elkaptam egy snittet tőle, egy újabb beszélgetőpartner felé:

- Tapasztaltam korábban, hogy ha pár hónapon keresztül intenzíven lábazok, akkor már nem jön fel a combombra a rövid gatya...

Milyen kár, hogy a különböző háttértörténetű énváltozataihoz mindig is csak egy test tartozhat. Ha nem lenne ez a korlát, talán még színesebb lehetne a paletta. :-)

Körülbelül hatvan-hatvanöt éves lehetett, láthatóan csöves. Kérges arca volt, Reszkessetek betörők sapkája, susogós mackónadrágja és egy közepesen megpakolt szemetes zsákot cipelt, átcsapva a bal vállán. Egy frissen talált dekket szívott örömmel, amit nem rég talált a BKV megállóban. A társa utána kiabált:

- Hé bátyám, lóg a cipőfüződ!

- Tudom, én tettem így, és okkal tettem! - válaszolta.

Ezzel nem lehet vitakozni, főleg nem kell.

Eszembe jut a Mátrix harmadik epizódjából (és amúgy a filmtörtélemből) az egyik legkedvesebb párbeszédem:

"- Miért Mr. Anderson? Miért? Miért? Miért csinálja? Miért kel föl? Miért harcol tovább? Talán azt hiszi, hogy valami többért küzd most mint a saját élete? Eltudja mondani mi az, tudja egyáltalán? A szabadság, igazság, talán a béke, esetleg a szerelem? Illúziók, Mr. Anderson. Az észlelés játékai. A labilis emberi elme ideiglenesen kivetülő délibábjai, amiket próbál megalapozni egy valójában, valójában értelmetlen és céltalan létet. Amelyik pontosan olyan mesterséges, mint maga a Mátrix. Noha olyan bárgyúságot, mint a szerelem csak az ember teremthet. Ön bizonyára látja, bizonyára tudja már, hogy nem nyerhet, tehát értelmetlen a harc. Miért Mr. Anderson? Miért? Miért ilyen makacs?
- Mert így döntöttem."

Első ránézésre utcai vendégárusoknak látszottak. (Tévedhetek.) A nő egy nagy műanyagkosárral a kezében távolodott el a férfitől, feldútalan, egyre szaporábban szedve lépteit a lejtőn. Majd hirtelen hátrafordult és visszakiabált:

"ANNAK MEG NE HIGGYÉ', AKI ŐSZINTE!"

És még feldúltabban viharzik tovább. A férfi kicsit néz utána, majd elfordul, rágyújt. Mi mást is tehetne?

A napközben zsúfoltsága után épp fellélegező vásárcsarnokban fogynak az egymást taposó emberek. A zöldségesek, virágosok elhagyhatják végre standjaikat, rágyújthatnak, beszélgethetnek. Ekkor haladok el köztük, és két sorral odébbról (át)kiálltást hallok:

"Nekem is lesz voodoo babám, Ági!!!"

A szimpla ár/minőség/választékverseny talán már ózsdi? ;-)