Körülbelül hatvan-hatvanöt éves lehetett, láthatóan csöves. Kérges arca volt, Reszkessetek betörők sapkája, susogós mackónadrágja és egy közepesen megpakolt szemetes zsákot cipelt, átcsapva a bal vállán. Egy frissen talált dekket szívott örömmel, amit nem rég talált a BKV megállóban. A társa utána kiabált:
- Hé bátyám, lóg a cipőfüződ!
- Tudom, én tettem így, és okkal tettem! - válaszolta.
Ezzel nem lehet vitakozni, főleg nem kell.
Eszembe jut a Mátrix harmadik epizódjából (és amúgy a filmtörtélemből) az egyik legkedvesebb párbeszédem:
"- Miért Mr. Anderson? Miért? Miért? Miért csinálja? Miért kel föl? Miért harcol tovább? Talán azt hiszi, hogy valami többért küzd most mint a saját élete? Eltudja mondani mi az, tudja egyáltalán? A szabadság, igazság, talán a béke, esetleg a szerelem? Illúziók, Mr. Anderson. Az észlelés játékai. A labilis emberi elme ideiglenesen kivetülő délibábjai, amiket próbál megalapozni egy valójában, valójában értelmetlen és céltalan létet. Amelyik pontosan olyan mesterséges, mint maga a Mátrix. Noha olyan bárgyúságot, mint a szerelem csak az ember teremthet. Ön bizonyára látja, bizonyára tudja már, hogy nem nyerhet, tehát értelmetlen a harc. Miért Mr. Anderson? Miért? Miért ilyen makacs?
- Mert így döntöttem."
