(Előszó: Abban a pillanatban, hogy eldöntöttem, hogy írok róluk, úgy döntöttem, hogy utcakölyköknek fogom őket kategorizálni. Nem biztos, hogy azok.)
Hangosak voltak és harsányak, csinálták a fesztivált. Életkoruk kb. 9-10 év. Háttal ültem nekik a villamoson, és inkább csak hallottam őket.
Egyikük kikiáltott az ablakon a mozgásban lévő villamosból egy hasonló korú társának, aki egy saroknyira támasztotta a falat két lánnyal.
- Ván tüzed?
Felmerült bennem a kérdés, hogy: - És ha vaaaan? -Akkor a feladat villámgyorsan előkeresni és bedobni az ablakon? Vagy netán emberünk leszáll csak ezért és visszasétál egy megállót és bebizonyítja, hogy talán mégis jobb felnőttkorban cigizni, amikor van pénzed gyújtósra és fenntartás nélkül adnak Neked a boltban?
Nem derült ki. A válaszra azért kíváncsi lettem volna, mert a "szápd ki a dákomat!" felkiáltást váltotta ki a kiccsávóból. Ismét felmerült egy kérdés: - Pontosan mit is belőle? - Bár lehet, hogy csak alábecsülöm a koraérettségét, és oktalan a kérdés...
Miután se tűz nem lett, se dákószápás, csokiosztásba kezdtek a srácok. (A mai bevétel?)
- egy Neked, egy nekem...
[...]
- Nálam már van három tejcsokis meg két fehárcsokis. Várjunk csak...ez mi? É-é-ét...az van rá írva, hogy é-t-csok-ki. Mi lehet ez? Nálad is van ilyen?
(úgy látszik ez nem olyan gyakori szó a fel"nevelő" környezetben, mint a dákószápás...)
Ennél a pontnál már "elégedetten"(?) zártam is volna be a mentális jegyzettömbömet agyban, de ekkor rátették a koronát.
Az egyikük, szerintem a tüzes, leszállt a következő megállónál, és az ajtóval szemben a korlátra támaszkodott. A másik az ablakból figyelte.
- Mikó szájják vissza? - kérdezte a leszálló
- Májd, há kiáltom, hogy MOST!
Csöngetett a villamos, az ajtók záródni készültek, kb. másfél másodperc fáziskésés, túl sok, MOST kiálltás!
5 másodperccel később:
- Fússá le egy megállót, háljon meg ányá, fússá le egy megállót!
Ha ez két megállóval előbb történik, akkor naivan még mindig arra böknék szavazáskor, hogy minden tíz éves ismeri az étcsokit. Most viszont még azt is megláttam bónuszként, hogy milyen, amikor a nyelvtan kettes (...az én ányám, a Te ányám, tezsvérjemmel csák ányá...) találkozik a "haljon meg anyád!" az étcsokinál hasznosabb kifejezésével. Belegondoljunk, hogy hangzana ez a behelyettesítés hasonló kifejezésekkel?
