Észrevettétek már, hogy a gyerekek átalában úgy barchobáznak, hogy alapvetően csak állatokat találnak ki és szintén alapvetően feltételezik a másik feladványáról, hogy az is állatot takar? Náluk az első kérdés általában nem az, hogy "Tárgy?" "Élőlény?" vagy "Fogalom?", hanem rögtön az, hogy "Négy lába van?" vagy "Erdőben él?"

Ez is egy ilyen eset volt. Az orvosi rendelőben barchobázott egy kb. négy éves kislány, a kb. öt éves bátyjával. A szüleik természetesen jelen voltak.

- Kitaláltam - jelentette ki a fiú.

- Négy lába van? - kérdezte a kislány.

- Igen - vágra rá a bátyja, és máris negyedelve a kör további izgalmát, folytatta - Annyit segíte, hogy sárga.

- ZSIRÁF - asszociált vadul a kiscsaj, nem korlátozva magát a rákérdezés tilalma által.

- Nem - nevette ki a srác, mire válaszul húga elszontyolodott.

- Kérdezz rá a méretére - segített be anyuka.

- Van mérete? -tette fel a kérdést lánya. Anyuka valószínű nem erre gondolt, de ez így volt aranyos. Ez volt a kedvenc mondatom a játékból.

- Egy vaddisznónál nagyobb? - mutatott példát az anya a hasznosabb méretre vonatkozó kérdésekre.

- Igen.

- Egy szarvasnál nagyobb - kérdezett a kislány most már elkapva a fonalat.

- Igen.

- Akkor ZSIRÁF - erőltette még egyszer az előző jelöltet.

- Mondom, hogy nem. Szabad a gazda?

- Igen!

Ennél a pontnál izgultam, én sem tudtam szarvasnál nagyobb állatot, sárgát.

- Oroszlán - érkezett a(z engem legalábbis) meglepő megfejtést.

A kérdezői oldal rögtön tiltakozásba kezdett, de a támadási pont nem a méret volt, amire én gondoltam:

- AZ OROSZLÁN NEM IS SÁRGA!!!

- De sárga!

- Az drappos - mondta anyuka, aki korából és neméből adódóan biztos tisztában volt a bézs és májva és hasonló árnyalatok mibenlétével is, és ezért jól össze tudott zavarni egy alapszínekkel operáló barchobát.

- Az is sárga - jelentette ki tárgyilagosan a fiú. (Remélem, ha felnő majd ő is beleszól a bézs és mályva, stb. színek köznyelvi használata elleni harcba)

- De a sörénye nem sárga - játszotta ki húga az utolsó ütőkártyáját is.

- Úgy van kicsim! Miért nem kérdeztél rá a sörényére? - zárta az anya a vitát, úgy, amivel rajtam kívül látszólag senkinek nem volt problémája.

Azért örülök, hogy én nem tőle tanultam barchobázni.